1.fejezet - Áldott történelemszakkör

Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
- Edgar Allan Poe

__________________________________________________

Lincoln

__________________________________________________

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a börtönbe kell mennem, ha együtt szeretnék lenni a barátnőmmel. Skyet még két hete csukták le, drogcsempészés miatt, azóta minden egyes nap csak egy üvegfalon keresztül beszélhettünk. 
- Szia, édes! - szólalt meg a vörös hajú lány. Szemei alatt mély karikák húzódtak, mégis mosolygott.
- Hogy vagy? - legszívesebben betörtem volna az üveget és elvittem volna innen Skyet, de sajnos nincs szuper erőm.
Megrázta a fejét, jelezve ,hogy nem akar beszélni róla.
- Mesélj, mi van veled?
- Bukásra állok történelemből - sóhajtottam,majd mindketten nevetni kezdtünk.
- Lejárt a látogatási idő! - szólalt meg mély hangján az öltönyös fickó, a sarokban.
- Ne már! Még csak most jöttem! - morogtam, mire a férfi szeme felére szűkült.
- Semmi baj, Lincoln. Majd holnap meglátogatsz! - mosolygott a lány,mire bólintottam- Szeretlek.
- Én is! - mondtam halkan. 

Reggel az ébresztő ismerős és idegesítő hangjára ébredtem. Az éjjeli szekrényen lévő óra hangja, trombitaszóként hatott rám, ami minden erejével fel akar kelteni.
 Hümmögtem egy keveset, majd csukott szemmel próbáltam kikapcsolni, persze sikertelenül. A digitális óra nagy zajjal a földre esett, darabjai többfelé gurultak el.
- Remek - hümmögtem. Ásítottam egyet, majd nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és felkaptam magamra egy fekete nadrágot és egy fehér pólót. 
Az iskola parkolójában több diák várta a csengő szót. A fiúk a kocsijuk köré gyűlve baromkodtak, míg a lányok hangosan vihogtak mellettük. Vettem egy mély levegőt,majd próbáltam észrevétlenül besurranni az osztályba. Mióta Skye-al járok - a suli legmenőbb lányával - némelyik fiú nagy előszeretettel hagy nekem kutya ürülékkel teli zacskót a szekrényemben.
Mikor sikeresen beértem az osztályba és leültem a helyemre, a mellettem lévő székre pillantottam. Egy Kyra Preston nevű, gyönyörű lány ült mellettem, de megölte magát még pár hónappal ezelőtt. Az egész iskolát megrázták a történtek. Mióta Kyra meghalt,nem ült mellettem senki, aminek kifejezetten örültem. Nem vagyok teljesen közkedvelt az iskolában, szörnyű lenne ha valamelyik srác órán sem hagyna nyugodni.
Amint a tanár belépett a terembe, minden visítozó diák elhallgatott és elkezdődött a dög unalmas történelem óra. Figyelnem kellett volna, hisz bukásra álltam, de valami mindig elvonta a figyelmemet, legyen az egy szúnyog az ablakon. 
Az óra végén, mikor el akartam hagyni a termet, Ms. Nolting, a történelem tanár, megállított.
- Senkit nem szeretnék megbuktatni, Lincoln, de nálad nagyon rezeg a léc - nézett a szemembe - Muszáj történelemszakörre járnod, minden kedden és csütörtökön.
- De az ma van - jutott eszem Skye. Meg ígértem neki, hogy meglátogatom.
- Programod van mára? - mielőtt mondhattam volna bármit is,folytatta: - Akárhogyis, nem hiszem, hogy meg szeretnél bukni. Várlak iskola után! - mondta a fiatal tanárnő, majd kacsintott és eltűnt a folyosón.
- Remek - dünnyögtem. 
A nap többi része viszonylag gyorsan eltelt. Emésztett a bűntudat, amiért nem tudom meglátogatni Skyet és mire vége az órának, már nem érdemes bemennem, mert azonnal elküldenének. 
- Hé Lawson! - hallottam meg Will Carter hangját a hátam mögött, mikor a töri szakkörre igyekeztem - Csak nem tanulgatni mész? - röhögött, mint egy fulladozó fóka. 
Mikor hátranéztem több srác is éppen fuldoklott mellette, akiknek nem tudom a nevét. 
- Ha nem akarok a szinteden maradni, akkor muszáj lesz - vigyorogtam, majd fa képnél hagytam őket. 
Bevágódtam az utolsó padba, az ablak melletti padsorban, majd körbenéztem az osztályba. Rajtam kívül csak öt lány és három fiú volt a teremben. Majd megérkezett Ms. Nolting és elkezdte az órát. Kifelé bámultam az ablakon, mikor hirtelen ajtó nyikorgást hallottam. Mindenki a hang irányába nézett, velem együtt. A fehér ajtó mögül, egy baba arcú lány bukkant elő. Fekete haja az arcába lógott, ajkai vastagok voltak és vörösek. Ruhája fekete volt és ízléses. Első ránézésre csak egy egyszerű gothnak mondanám, de ha jobban megnézem, akkor ő valamiben különbözik tőlük.
Sűrű elnézést kért a késésért, majd leült az utolsó padhoz, a mellettem lévő sorba. Próbáltam figyelni Ms. Nolting meséjére Sara Winchesterről,de hirtelen azon kaptam magam, hogy a sötét hajú lányt nézem.
A következő pillanatban ez a lány szinte kifordította a nyakát és rám bámult. Valami furcsa érzés futott hirtelen végig a testemen, ahogyan szinte felfalt a szemével. Nem bírtam levenni róla a szemem és ő sem nézett másfelé. 
A lány megunta és újra a tanárt figyelte, mintha ez a jelenet meg sem történt volna.

***

- Milyen volt a suli? - kérdezte apám, miközben a vacsorája maradékával vesződött. Anya jó szokása volt,hogy mindig túl sokat főzött és szerencsénkre nem tűri,hogy ott hagyjuk a tányérban akár egy morzsát is. 
- Átlagos. Mostantól töri szakkörre kell járnom - nyeltem le az utolsó falatot.
- Nagyon helyes - mondták kórusban a szüleim. Elmosogattam magam után, majd felmentem a szobámba és átnéztem a törit. Sosem voltam jó ebből a tantárgyból, kifejezetten gyűlölöm. Mindig arra hivatkoztam, hogy utálok a múlton rágódni, a történelem könyv pedig arcon csap és az üvölti, hogy rágódj csak.
Fél óra tanulás után, hátravetettem magam az ágyon és behunytam a szemem.

Hirtelen felpattant a szemem és a fehérre meszelt plafont láttam magam előtt. Lassan felálltam és mikor körbenéztem, csalódottan vettem észre,hogy az iskolában vagyok. Hogy kerültem ide? Hirtelen egy női sikoly hallatszott minden irányból, majd a folyosó végéről egy szőke hajú lány futott felém. Mikor azt hittem,hogy belém fog ütközni, behunytam a szemem és vártam,de nem történt semmi. Mikor kinyitottam azt, újra a sötét folyosót láttam magam előtt. Hátrafordultam, de ott is csak sötétséget láttam. Vettem egy mély levegőt, majd elindultam. Lassú léptekkel közelítettem a fal felé, villany kapcsoló után kutatva. Majd mikor befordultam a sarkon, a szőke hajú lányt láttam magam előtt. Arcát vér borította és őrülten vigyorgott.Felüvöltöttem volna, de kiderült, hogy elment a hangom.Ahogy a lány egyre közelebb ért hozzám, felismertem. Ő volt az a lány,aki pár hónappal ezelőtt megölte magát.