6. fejezet - Vérfoltos randevú

A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják.
-Kahlil Gibran

_____________________________________________

Lincoln

________________________________________________

A fényesen sütő hold bevilágította előttem az elhagyatott járdákat és utcákat, melyek kísértetiesen hasonlítottak egy horrorfilm helyszínéhez. Minden erőmmel tekertem a biciklimmel, hogy minél gyorsabban odaérjek az elhagyatott gyárhoz.
Fenébe! Mindjárt éjfél!
Olyan gyorsan fordultam be a sarkon ,hogy elvesztettem az egyensúlyomat és egy hatalmasat repültem, majd végigcsúsztam az aszfalton.
- Franc ... -térdeltem fel,miközben sérült karomat simogattam, melyről apró kavics darabok potyogtak le.
- Hatásos belépő. - hallottam egy vékony hangot a hátam mögött. Átnéztem a vállam felett, majd megpillantottam Jadiet, ahogyan arcát megsüti a hold fénye.
- Gyönyörű ... - motyogtam,majd megráztam a fejem,hogy eltereljem zavaros gondolataimat.
- Késtél. - lépett közelebb hozzám.
- Maximum egy percet!
- Pontosabban hármat. Nem szeretem ha megvárakoztatnak.
- Persze,persze, sajnálom! - mosolyogtam,majd felálltam és elé léptem. Egy fejjel magasabb vagyok nála,így fel kellett néznie rám. - Szóval ... miért hívtál?
Jadie arcára egy széles és sunyi mosoly ült ki,mire hirtelen bukfencezni kezdett a gyomrom.
Vajon mire készül?
A következő pillanatban Lance lépett ki az elhagyatott gyár ajtaja mögül, miközben folyamatosan a telefonjával babrált.
A randi lehetőségét kizárhatjuk ...
- Rögtön a tárgyra térek. - szólalt meg Jadie. - Te segítesz nekünk. Mostantól te leszel a mi szellem csalink.
A lány komolyan nézett rám,de hirtelen kitört belőlem a nevetés. Szigorú tekintetéből tudtam, hogy nem viccel,de nem akartam elhinni.
- Mi?
- Nem fogadok el nemleges választ. Beveszünk a csapatunkba, a hálául pedig veszélybe sodrod az életed ,hogy eltüntessünk pár rakoncátlan lelket. - olyan könnyedén mondta, mintha csak valami hétköznapi dologról beszélgetnénk, majd elindult a gyár felé, én pedig követtem.
- Azt akarod ,hogy szellemirtósdit játsszak veletek?
- Ne hasonlíts engem olyanokhoz, akik kezeslábasban üldöznek kísérteteket, puskával a kezükben. - fújtatott durcásan a lány.
Elmosolyodtam majd felpillantottam a felém tornyosul,régi gyárra, melynek falairól már kopott le a szürke színű festék.
- Pár hónapja kaptak el itt egy tizennégy éves fiút, aki megölte a szüleit és még három nőt.
- Hallottam róla. Megtámadta a rendőröket, azok pedig lelőtték Őt.
- Pontosan. Akkor már ismered. - hátamba hatolt Lance szúrós pillantása,ahogyan haladtunk egyre beljebb az elhagyatott épületben. Az ablakok ki voltak törve, a falak penészesek és kopottak, a levegőben vizelet szag terjengett, amitől liftezni kezdett a gyomrom.
- Jobb helyeken is meghalhatnának az emberek, nem  igaz? - pillantott rám Jadie, én pedig nem válaszoltam. - A dolgod csak annyi ,hogy sétálgass kicsit az épületben. Sok hajléktalan halt meg,amikor menedéket kerestek. Vagyis azokra támad rá, akik egyedül vannak.
- Vá...várj egy pillanatot! - robbant ki belőlem, majd hátraléptem és majdnem beleütköztem a dühös Lancebe. Láthatóan nem örül neki ,hogy én is itt vagyok. - Én ebbe nem megyek bele! Tudod nem egy mocskos gyárban akarok meghalni, egy pszichopata szellem miatt.
- Ne aggódj. - nyomott a kezemben egy zseblámpát. - Jelezz nekünk duplán, ha meglátod.
- Hogyan fogod látni, ha nem lesztek a közelemben? - szűkítettem össze a szemem.
- Bízz bennem! - mondta,majd elindult kifelé a gyárból,Lance pedig utána.
- Hogy bízhatnék benned, ha te sem bízol bennem? - sziszegtem és tudtam ,hogy a lány meghallotta, mert egy pillanatra megállt,majd tovább ment.


Úgy terveztem ,hogy egy kicsit sétálgatok, majd meg mondom Jadienek ,hogy nincs itt semmi. De a tervem megvalósíthatatlannak látszott, hisz a fiú itt sétált mögöttem. Legalábbis úgy éreztem,de amikor hátrafordultam csak a mocskos padlót láttam a zseblámpa fényében. Úgy éreztem, mintha a szívemet valami burok ölelné körül, ami minden lépésemnél, egyre szorosabbra zár. Kezemben remegett a lámpa,így a fény is zavarosan táncolt előttem. Hangosan lélegeztem, szinte ziláltam.Hirtelen egy fehér és koszos cipő rajzolódott ki a lámpa fényében, mire hátraléptem egyet és a cipő tulajdonosát kerestem,de csak egy kopott fal állt előttem. Már jeleztem volna Jadienek,de ha nem találnak a közelben szellemet, biztosan haszontalannak könyvelnek el.
- Mégis hogyan gondolta ezt? Hogy a szellem megvárja ,míg Ők ideérnek? - sziszegtem dühösen. - Néha gondolkodhatnál kicsit, Jadie!
Sóhajtottam egyet,majd úgy döntöttem ,hogy feladom. Megfordultam a szívem pedig kihagyott egy ütemet. Szemeim tágra nyíltak, lábaim remegni kezdtek, úgy éreztem ,hogy bármelyik pillanatban összesek. Kiabálásra nyitottam a számat,de csak halk nyöszörgés jött ki rajta.
Egy fekete hajú fiú állt előttem, aki két fejjel kisebb volt nálam. Zsíros,fekete haja vörös szemeibe lógott, arcára egy széles mosoly ült ki,ahogyan végigmért engem. Homlokából, egy golyó ütötte lyukon át folyt ki a vér. Hátraléptem egyet,de Ő nem mozdult, csak őrült tekintetét jártatta rajtam.
Időbe telt míg felfogtam a helyzetemet és nyomogatni kezdtem a zseblámpa gombját, mire szaggatott fényjátékba kezdett.
- Siess, Jadie! - szüntelenül nyomogattam a kék gombot, de a lány nem jelent meg.
A fiú végül közelebb lépett hozzám, összezárt fogai mögül gonosz kacaj tört fel, amibe beleremegett a lábam.
- A francba, Jadie! - ordítottam, majd rohanni kezdtem. Meggondolatlanul átnéztem a hátam mögött. A fiú megjelent  majd eltűnt és mikor újra láttam, már egészen közel volt hozzám. Felgyorsítottam lábaimat,amennyire csak tudtam.

Zsákutca! Zsákutcához értem. 
Meg fog ölni!Biztosan megöl!
Lassan megfordultam és a fiú ott állt előttem. Lábai alatt vértócsa keletkezett.
- Miért? - suttogtam. Egész testemmel hozzásimultam a falhoz, szemeimet nem bírtam levenni a kísértetről. A fiú a következő pillanatban eltűnt,de rögtön megjelent pár centire előttem. Felemelte kifehéredett mutatóujját,majd az arcomhoz emelte és végighúzta rajta, mire kiserkent a vérem. Nem bírtam megmozdulni. 
A fiú egyre lejjebb haladva, elérte a torkomat és lassan vagdosni kezdte az ujjaival. Minden egyes elvesztett vércseppemmel ,egyre gyengébbnek éreztem magam.
- Lincoln! - hallottam egy kétségbeesett kiáltást távolról.
- Jadie! - suttogtam és mikor a fiú eltávolodott tőlem, a földre zuhantam. Jadie kiabálni kezdett valamit,amit már nem értettem. Behunytam a szemeimet és próbáltam küzdeni az életben maradásért, kevés sikerrel. Mikor újra kinyitottam a szemeimet, lángcsóvákat láttam magam előtt,amik a falakat nyaldosták. Egy könnycsepp pergett le az arcomon,majd elsötétült minden. 

  

•••

- Lincoln! - sikította valaki, majd felismertem Jadie hangját.  Nem akartam kinyitni a szemeimet, hisz most olyan békés volt minden. Csak akkor téretem magamhoz,mikor a lány felpofozott.

Felpattantak a szemeim. Jadiet láttam magam előtt, ahogyan szemeiből potyogtak a könnyek és amikor látta,hogy ébren vagyok, arca felvirágzott.

- Jadie ... - suttogtam. A lány gyorsan elfordult majd kapkodva letörölte a könnyeit. 

- Végre felébredtél.  - hangja megremegett. - Tényleg haszontalan vagy. De a szellemet elkaptuk.

- Szóval az volt az a tűz. - felültem, majd kezemet rögtön a torkomhoz emeltem. Sértetlen. Hát persze. Ha egy szellem eltűnik, akkor az is semmisé válik ,amit okozott. Nyugodtan fújtam ki a levegőt, majd a törökülésben ülő Jadiere pillantottam. Apró teste meg-meg remegett,de próbált magabiztosnak látszani.

- Minden szellem máshogy távozik. Ez a lelki állapottól függ. - mondta,majd felállt és elindult Lance felé,aki nekitámaszkodott a falnak és Jadiet figyelte, morcosan. 

- Most ,hogy eljátszottuk a hattyú halálát, ideje hazamenni. - szólalt meg a férfi,majd követte Jadiet. Felpattantam és követtem Őket. A lány egy kicsit előrébb járt, szaporán szedte a lábait. Biztos kényelmetlen neki ,hogy sírni láttam. Elmosolyodtam, majd utolértem és odasúgtam neki:

- Sajnálom ,hogy aggódnod kellet.

- Miről beszélsz, hülye Csirke-fiú? - dacosan felemelte a fejét és próbált nem rám nézni. Megrángattam a vállam, majd elnevettem magam, mire a lány kérdőn nézett rám,  Lance pedig morogni kezdett.