8.fejezet - Elszakadás

Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.
-John Steinbeck

_____________________________________________

Lincoln

________________________________________________

Reggelt fáradtan és nyűgösen keltem. Ahányszor próbáltam felkelni az ágyból, valami mindig visszarántott,aminek az lett a következménye hogy tíz percet késtem az első óráról. Egész nap kedvetlenül sétáltam fel s alá. Egyfolytában a fejemben kattogott,hogy kedd van,ami azt jelenti ,hogy iskola után rögtön mehetek Ms. Nolting történelem szakkörére és nem tudom meglátogatni Skyet.
Most jut eszembe, Jadie is ott lesz... - megráztam a fejem,majd sóhajtottam egyet és az udvar felé vettem az irányt,ahol leültem egy padra és próbáltam kiszellőztetni a fejem.
A tegnapi álom ... vajon mit jelenthet? - gondolkoztam,miközben az eget fürkésztem.

- Elég nyúzottnak látszol, Lawson. - hallottam meg Will Carter hangját mellőlem,aki történetesen Skye exfiúja volt. - Hosszú volt az éjszaka? Csak nem az újdonsült barátnőddel töltötted az időt?

Szívem a torkomban dobogott,de próbáltam megőrizni a hideg véremet. Félszegen rápillantottam, majd nevetni kezdtem.

- Érdekes hanglejtés, Carter. Csak nem féltékeny vagy? - felálltam,majd közelebb léptem hozzá.

- Vigyázz magadra,Lawson! - emelte fel dühösen a hangját,majd egy kicsit hátralépett,ajkait pedig sunyi mosolyra fodrozta  - Jadie Shana Evans. Elég flúgos a csaj. Skye egy bomba csaj és egy Jadie fajtára akarod lecserélni?

Ökölbe szorítottam a kezem, fogaimat összepréseltem. Testem beleremegett a bennem szétáradó méregbe, miközben próbáltam visszafogni magam ,hogy ne húzzak be egyet a fiúnak. 

Hirtelen Jadie apró és törékeny alakja jelent meg Will mögött.

- Elég bugyuta képzelgéseid van, Will. - kuncogott a lány,mire a  fiú szemei kikerekedtek. - Csak nem Lincoln barátnője utána sóvárgasz ilyen elveszetten? Úgy tűnik a kettőtök harcában,most Ő került ki győztesként.

Will szóhoz sem jutott, én pedig visszaparancsoltam magamba a nevetést. Jadie rideg tekintettel fürkészte a fiú arcát,aki erőt vett magán,majd megszólalt:

- Azt hiszed ,hogy mindent tudsz, Evans? - magabiztosnak akart tűnni, hangja mégis megremegett. - Aki nulla társadalmi életet él, mit tudhat a körülötte lévő emberekről?

Elég volt!

Ökölbe szorítottam a kezem és készültem lecsapni a nekem háttal álló Willre. Elmém elködösült a végtelen méregtől, nem tudtam parancsolni a testemnek.

Kezem hirtelen valami puhának, mégis erős dolognak ütközött. Mire feleszméltem, Jadie állt előttem, rideg arckifejezéssel, miközben öklömet szorítja. Józan eszem szépen lassan kezdett visszatérni, miközben a lány magabiztos arcát figyeltem. 

- Ha a kis barátnőd nem lett volna itt... - kezdte,de nem tudta befejezni, mert Jadie gyorsan megpördült és teljes erőből felpofozta. Will kikerekedett szemei és vörös arca mosolyra késztetett. Mielőtt a fiú reagálhatott volna, Jadie visszafordult hozzám,majd megragadta a kezem és magával rántott. Dühösen trappolt végig az udvaron, miközben mindenki minket és Willt bámulta. Útközben egyre kevesebb diák lebzselt az udvaron,majd mikor már senkit nem láttunk a közelben, Jadie elengedte a kezemet és ment tovább.

- Jadie! - mondtam halkan,majd megragadtam a kezét és visszarántottam magamhoz.

- Én világéletemben nyugodt ember voltam, Lincoln, sosem csináltam még ilyet. - hadarta, én pedig közbe szóltam volna,de észrevettem valamit a lány szemében,ami csendre kényszerített. - De ahogyan rólam és rólad beszélt,az tényleg ... 

Kétségbeesetten nézett maga elé, mintha valami láthatatlan dolognak beszélne. Vett egy mély levegőt,majd hátat fordított nekem, majd suttogva folytatta:

- Maradj távol tőlem!

Jadie elindult, majd eltűnt a sarok mögött,én pedig egyedül maradtam. Normális esetben utána mentem volna,de a lány szavai még mindig visszahangoztak a fülembe. Lábaim remegni kezdtek és kétségbeesetten bámultam magam elé a semmibe. 

•••

Nyugtalanul fészkelődtem a széken, miközben a kémia könyvet fürkésztem, kezeimmel pedig a térdemet kocogtattam. 

Nem tudtam figyelni semmire, gondolataim már régen messze jártak.

Miért rágódok ezen ennyit? Ez is biztosan csak egy Jadie féle kirohanás ... nem kellene komolyan vennem. - nyugtattam magam, de nem tudtam hinni magamnak. Jadie hangja most nem volt sem gúnyos, sem mérges inkább olyan ... szomorú. 

Elengedtem a térdemet,majd felemeltem a fejem és magam elé bámultam.
Jadie ... szomorú volt ...
A csengő trombitaszóként hatott az osztályban kialakuló nyugtalan némaságba, én pedig azonnal felpattantam és a történelem terem felé vettem az irányt. Még mindig volt vagy fél órám, mielőtt elkezdődik a szakkör,de biztos voltam benne,hogy Jadie is ide fog jönni.

•••

Unottan figyeltem az esőcseppek játékát az ablaküvegen,ahogyan próbálták megelőzni egymást.
Jadie nem jött el. Félszegen rápillantottam a mellettem lévő padsor utolsó székére,ami most teljesen feleslegesen foglalta a helyet.
Pontosan egy hete láttam először Jadiet ... 
Sóhajtottam egyet és próbáltam odafigyelni Ms. Nolting beszámolójára az Amerikai Függetlenségi háborúról, de egy cseppet sem volt kedvem hallgatni. Megtámasztottam a fejemet,majd behunytam a szemem és próbáltam elterelni a gondolataimat.

- Hol vagyok? - tápászkodok fel. Körülöttem végtelen fehér űr honol. Nincs itt semmi,csak fehérség. - Ez egy újabb álom lenne?
Mikor megfordulok egy lányt látok  magam előtt, vérrel pettyezett, fehér ruhában. Haja ezüst színben csillog.
- Jadie? - lépek közelebb hozzá,hogy jobban meg tudjam nézni az arcát. - Mi történt a hajaddal?
- Jadie ... - kacag fel a lány egy ismeretlen hangon. - Gyűlölöm ezt a nevet. Jadie,Jadie,Jadie. Szegény kicsi Jadie - szemében ég a düh, kezeit ökölbe szorítja,ajkait egyenes csíkká préseli. - Miért mindig Jadie? Miért nem Alma? Miért nem Almát sajnálják, miért Jadiet?
Arca eltorzul, miközben próbálja visszatartani feltörni készülő könnyeit. A következő pillanatban eltűnik,majd megjelenik előttem,mire kicsit hátrahökkölök .A lány megérinti az arcomat, majd közelebb araszol hozzám. Keze jéghideg, érintése mégis kellemes. Arcunk csupán pár centiméterre van egymástól, mégsem bírok megmozdulni.
- El fogok venni mindent Jadietől. Téged is elveszlek tőle és így nem marad majd senkije. Te is az enyém leszel! Jadie pedig eltűnik. 

Felpattantak a szemeim és felegyenesedtem. Úgy tűnik senki sem vette észre,hogy elaludtam. Észrevétlenül megnyújtózkodtam,majd az órára pillantottam. 
Pár perc és vége ... talán tényleg figyelnem kéne,különben biztosan megbukom.
.