11.fejezet - Mindennapok

Semmi értelme féltékenykedni, mikor az ember úgysem védekezhet. Csalás ellen nincs barikád.
-Graham Greene

_________________

Lincoln
_________________

Alma lassan eltávolodott tőlem,majd ajkát huncut mosolyra fodrozta. Még mindig kábán és mozdulatlanul álltam ,időbe telt,míg józan eszem újból visszatért.
- Mi a franc volt ez? - emeltem fel a hangom és széttártam a karomat.
- Talán nem élvezted? - hangja angyali volt,nem e világi.
A méreg hatalmas mértékkel játszott bennem. Összeszorítottam a fogaimat és az öklömet,majd előre léptem.
- Tűnj innen! - sziszegtem.
- Nem illik így bánni egy hölggyel  - kacsintott,majd hirtelen előttem termett, hófehér kezét pedig az államra helyezte. Arca egyre közelebb ért hozzám. Felemeltem a kezemet és nem túl erősen, félre löktem magamtól. Szemében egy kis fájdalom csillogott,majd durcásan hátralépett és megvonta a vállát.
- Egy utlsó kérdés. - fordult meg,majd hátravetette a fejét. - Miért viseled el Őt még mindig?
Alma szeme könnyes lett,arca pedig megrándult. Leengedtem a kezemet,majd felegyenesedtem.
- Tudod, nem kell Őt elviselnem, ha nem akarom.
- Szóval szeretsz vele lenni? - kérdezte még mindig szomorúan,teste pedig halványodni kezdett.
- Így is fogalmazhatunk - zavartan elvigyorogtam és a fejemet vakargattam. Alma még utoljára elmosolyodott,majd a következő pillanatban teljesen eltűnt.
Vettem egy mély levegőt,majd ledobtam magam az ágyra.
- Mi a fene volt ez? - morogtam magamnak.

Unottan csuktam be magam mögött a fekete kaput,majd zsebre dugtam a kezeimet és az iskola felé vettem az irányt. Lágy szellő táncolt végig az arcomon,majd bebújt a ruhám alá is. Szorosabbra húztam magamon a cipzárt.
Csütörtök van ... ami azt jelenti ,hogy nem mehetek be Skye-hoz.
Sóhajtottam egyet,majd amikor az iskolához értem,próbáltam kikerülni a Will Carter féléket.
Csak túl kell élnem ezt a napot...
Ms. Nolting nagy léptekkel viharzott be az osztályba, vörös hajszálai össze-vissza álltak,ruhája pedig tépázott volt. Letette a könyveit majd vett egy mély levegőt és rendbe rakta magát,majd elkezdte a tanítást. Ms. Nolting lelkesen beszélt valami háborúról,én pedig próbáltam követni a beszámolóját,de teljesen összezavarodtam.
A nap további része viszonylag gyorsan telt el. Még hátra volt egy kémia,matek,biológia és angol. Úgy éreztem magam,mintha láthatatlan lennék, senki sem nézett rám.
- Ez tényleg lehetséges lenne? - néztem végig magamon,majd megráztam a fejem.
Ez a túlvilág kikészít.
Vettem egy mély levegőt,majd angol után,a töri szakköre igyekeztem. Mikor be akartam menni, hirtelen neki mentem valakinek.
- Szia Jadie ... - folytattam volna,de a lány felemelte a kezét és minden erejéből pofonvágott.
- Mi a ... ? - léptem hátra,majd kérdően Jadiere néztem.
- Mit műveltél? - emelte fel a hangját. Mindenki minket nézett,beleértve pár tanárt is.
- Miről beszélsz? - suttogtam,majd megragadtam a kezét és magammal húztam,egy kevésbé zsúfolt helyre.
- Tegnap este ...- Jadie dühösen a földet nézte, fogait pedig összeszorította.
- Nem értem ... - kezdtem,majd bevillant egy kép,ahogyan Alma megcsókol. - Honnan tudsz róla?
Úgy éreztem minden vér az arcomba fut,majd zavartan félre néztem.
- Ahányszor lehunytam a szememet, Alma lejátszotta nekem, újra és újra - dühösen nézett engem, én pedig nem bírtam a szemébe nézni. - Azt gondolta ,hogy majd féltékeny leszek, vagy ideges. Annyira ostoba! Mintha bármennyire is érdekelne engem a te magánéleted.
Mondta,majd gyorsan elfordult én pedig próbáltam visszafojtani a nevetést.
- De mi lesz Skye-al? Hisz megcsókoltál egy másik lányt...
Azonnal lefagyott a mosoly az arcomról.
A francba! Nem gondoltam Skyera! Megcsaltam!
Kábán bámultam magam elé,gondolataim rohamából,pedig Jadie ébresztett fel.
- Bár nem tudom ,hogy hűtlenségnek számít-e, ha egy halott lány csókol meg - megszólalt a csengő, Jadie pedig elindult a terem felé, én pedig követtem.

Végig Skye-on járt az agyam,végül úgy döntöttem,hogy nem mondom el neki. Végül is a lány,aki megcsókolt,nem is létezik. Elég neki az,hogy börtönben van. Sóhajtottam,majd elfeküdtem a padon és próbáltam túlélni.
Minden nap ugyan az...
- Egy kis izgalomra vágysz? - hallottam mellőlem egy ismerős hangot. Felkaptam a fejemet,majd Almát vettem észre,ahogyan a padomon ül és lóbálja a lábát. Lenyeltem egy kiálltást és próbáltam nem feltűnően kiakadni.
- Mit keresel itt? - sziszegtem.
- Csak próbálok egy kis izgalmat hozni az életedbe - vont vállat.
Jadiere pillantottam,aki előre nézett. Úgy tűnik nem vett észre semmit az egészből.
- Ő nem lát engem. Ha nem akarom ,hogy lásson,akkor nem lát - majd közelebb hajolt hozzám,hogy a fülembe tudjon suttogni. - De én látom Őt!
Kirázott a hideg. Szólásra nyitottam a számat,de Alma eltűnt.
- Nem lesz ez így jó - morogtam magamnak.
- Mondtál valamit,Lincoln? - hallottam meg Ms. Nolting hangját. Felpillantottam és a teremben mindenki engem nézett.
- Nem - mondtam idegesen,az óra további részében pedig próbáltam nem feltűnően viselkedni.

Kilencven perc múlva végre kiszabadulhattam. Fáradtan pakoltam össze a táskámat,majd a hátamra dobtam. Ásítottam egyet,majd elindultam. Az ég teljesen besötétült,a csillagok is eltűntek az égről. 
De szeretek ilyenkor hazasétálni.
- Ne engedd el magad Lincoln! - hallottam Jadie hangját a hátam mögött. Megfordultam, a lány pedig drámaian rám mutatott és elvigyorodott. - Holnap,iskola után! Újra kockára teheted az életed!
- Úgy érted ... megint szellemcsali lehetek? - kérdeztem álmosan,mire a lány lelkesen bólogatni kezdett. Megfordultam és hazafelé vettem az irányt.
- Ne merj így semmibe venni! - kiáltott utánam dühösen a lány,mire elmosolyodtam. Felemeltem a kezemet és integetni kezdtem,anélkül ,hogy hátra fordultam volna és szinte éreztem Jadie mindent elsöprő dühét.Ahogyan sétáltam haza és a holnapra gondoltam,egyre izgatottabb lettem. 
Régóta nem találkoztam már egy szellemmel sem. Almán kívül. Úgy tűnik, efféle izgalomra vágytam.