14.fejezet - Elszakadt fonál

Azok, akik azt hiszik, hogy múltbeli hibáikat sajnálattal jóvá tehetik, nem érdemelnek bocsánatot
- Elfen Lied

_________________

Lincoln

_________________

Másnap Jadie nem jött iskolába. Vagy csak elkerült engem. De akármennyire is meg akartam keresni, nem találtam rá. De talán nem is baj. Ami tegnap este történt ... nem tudnám neki megmagyarázni. Még sosem láttam őt ilyennek. Ilyen elesettnek, ilyen gyámoltalannak,védtelennek és szomorúnak. Úgy tűnik végre lehullott ez a kemény álarc. 
Szinte élőhalottként mentem végig a folyosókon és imádkoztam, hogy Will messziről elkerüljön engem. Úgy éreztem magam, mint egy kísértet. Szinte senki nem vett észre, senki nem szólt hozzám. De nem is bántam, hogy egyedül maradtam egy kis ideig a gondolataimmal.
Az a vörös szem ... 
- Csá Lincoln! - hallottam Mike hangját mögöttem. - Igaz a hír?
A szőke fiú nagyon izgatott lett, mélykék szemeiből csak úgy áradt a kíváncsiság.
- Milyen hír?
- Tudod, hogy te és ... az Evans lány ... - mondta, nehezen visszafojtott izgalommal.
- Jadiere gondolsz? - húztam az agyát.
- Igen! Volt valami? - kérdezte, majd közelebb hajolt hozzám.
- Ki tudja? - vontam vállat, majd elvigyorodtam. Mielőtt Mike tovább faggatott volna, belépett a kövérkés tanár nő az osztályba és csendre intette a diákokat.
Kiváló időzítés.
Mike egész nap a sarkamban loholt, ahogy azt vártam. Elárasztott mindenféle kérdéssel, amikre én mindig kétértelmű választ adtam. Láttam ,hogy már beleőrül ebbe.
- Jut eszembe - kezdte, mire kérdően néztem rá. - Lehet ,hogy túl korai, de ... beszerveztem neked egy lányt mára.
- Mit csináltál? - emeltem fel a hangom. 
- De nem átlagos lány ám - emelte fel védekezően a kezét. - Cheryl King. Fullos csaj, egy évvel felettünk jár. Te meg kapod Őt, én pedig Amanda Pena-t. Dupla randi. Már nem lehet lemondani!
Kezem hegyét a homlokomhoz érintettem, majd megráztam a fejem és félszegen a fiúra pillantottam. Láttam rajta, hogy fontos ez neki, ezért nem tehettem más.
- Oké - sóhajtottam, mire Mike örömtáncba kezdett én pedig csak nevettem rajta.

Iskola után beültünk egy "Tony's" nevű gyorskajáldába. Mike nagyon izgatott volt, míg én unottan játszadoztam a sült krumplimmal. Amanda és Mike sokat nevettek és beszélgettek. A lánynak hosszú és göndör barna haja volt, csoki barna szemekkel. Egy egyberészes fehér ruhát vett fel, ami nem igazán passzolt hozzá, de mivel nem hajtotta el rögtön Mike-ot, elnézem neki.
Előttem egy aranyszőke lány ült.  Tengerkék szemeivel engem nézett és mosolyra húzta vérvörös ajkait, majd kivillantak tökéletesen fehér fogai. Ő egy kék rövid ujjút és egy fekete nadrágot vett fel. Nem túl extra, de nem túl unalmas. Az előttem ülő lány tökéletesnek tűnt, minden szempontból, de engem valahogy nem érdekelt. Cheryl mellett Jadie tényleg egy szürke kisegér, de a maga módján mindig csinos volt, bár tudom ,hogy Ő nem törődik ezzel,de Jadie mégis egy nagyon szép lány. És most az Ő társasága sokkal jobban vonzott, mint a tökéletes Cherylé. 
- Lincoln - szólalt meg az előttem ülő lány. Még a hangja is angyali volt.
Unottan pillantottam fel rá.
- Bocsi, tudom, nem vagyok túl jó társaság - vakartam meg a fejem.
- Ne aggódj, én tényleg nagyon jól érzem magam itt veletek. Örülök, hogy elhívtál. Mike azt mondta, hogy nem mertél oda jönni hozzám. Szerintem ez nagyon aranyos.
- Mike mondta, mi? - lassan a mellettem ülő fiúra fordítottam a fejem és gyilkos pillantásokat vetettem rá, mire Mire zavartam elvigyorodott.
Cheryl felkacagott.
Gondolataim elkalandoztak, majd Cheryl és az étterem vendégeinek hangja teljesen eltűnt. Unottan figyeltem ki az ablakon, ahol kocsik és emberek húztak el egymás mellett.
- Lincoln! - hallottam egy nagyon vékony és halk hangot. Körbenéztem, de nem láttam senkit. Hirtelen minden hang eljutott az agyamig, nem csak a segélykérés. 
A következő pillanatban csörögni kezdett a telefonom, én pedig szinte felugrottam. Kihalásztam a készüléket a nadrágom zsebéből, majd ránéztem a kijelzőre.
Jadie.
- Halló? - szóltam bele bizonytalanul.
- Lincoln! - Jadie édes hangja helyett, egy erős és recés hang szólalt meg a vonal túlsó végéből. - Találkoznunk kell! Most!
- Lance? Miért?
- Nagyon fontos. Jadieről van szó ...
Lefagytam egy pillanatra.
- Mi történt vele? - szóltam bele, mikor nagy nehezen megtaláltam a hangom.
- Személyesen! Gyere Jadie házához! - mondta, majd letette.
Nyeltem egyet, majd remegő kézzel eltettem a telefont.
- Mi történt? Nagyon sápadt vagy - szólalt meg Cheryl.
- Sajnálom, Cheryl. Te egy nagyon kedves lány vagy, de ... - kezdtem, de félbeszakított.
- De mást szeretsz, nem igaz? 
- Talán - mosolyodtam el, majd felálltam és ledobtam egy kis pénzt az asztalra, majd rohanni kezdtem. 
Add, hogy nem csinált semmi hülyeséget!
Szívem hevesen dobogott, alig bírtam levegőt venni. Lábaim fájni kezdtek,de csak futottam tovább. Minél előbb tudom meg, hogy Jadie biztonságban van, annál előbb nyugszom meg.
Szinte kitéptem a fekete kaput a helyéből, majd a bejárati ajtó előtt megálltam. Felemeltem remegő kezeimet, majd kopogni kezdtem.
Abban a pillanatban szinte kiszakadt az ajtó a helyéből és az ideges Lancet láttam magam előtt.
- Gyere be! - hadarta, mire bólintottam és be mentem a lakásba.
Körbenéztem. Semmi sem változott, azóta, mióta utoljára voltam itt.
- Mi történt? - fordultam Lanchez.
- Jadie eltűnt! - emelte fel a hangját. Szívem kihagyott egy ütemet és azt hittem, abban a pillanatban összesek. Nem akartam hinni az előttem álló férfinek, de Lance arca sápadt volt és nyúzott. - Elrabolták!